 |  | 
| Férfibaj
A magazinok a férfitémák közül a potenciazavarokat még csak-csak taglalják itt-ott, de a prosztata betegségeiről keveset hallani a közbeszédben. Ezért már cikkünk elején leszögezzük, hogy az ötven év feletti férfiak felének lesz az életében prosztataproblémája.
 Mit csinál a prosztatánk?A prosztata a férfiak húgyhólyagja alatt lévő, körülbelül 3-5 cm nagyságú, a húgycsövet körülvevő mirigy. Fő feladata az ondó egy részének a termelése; tápanyagokkal, enzimekkel látja el a rendkívül energiaigényes spermiumokat.
Amíg nincs vele baj, ritkán gondolunk a prosztatánkra, ám a férfiak jelentős része kénytelen előbb-utóbb „megismerkedni” vele.
A prosztata orvosi vizsgálatának alapvető módszere a végbélen keresztüli betapintás (rektális digitális vizsgálat, RDV), ennek segítségével a prosztata legfontosabb betegségein kívül az aranyér, a végbél-daganat és a vérszékelés diagnózisai állíthatóak fel (utóbbiak miatt nőkön is szokás elvégezni).
Prosztatitisz
A prosztata gyulladása fiatalabb férfiaknál sem ritka. Fő tünete az altesti, keresztcsonti fájdalom és a vizelési nehézség, de járhat lázzal, levertséggel is. Az akut prosztatagyulladás általában eléggé egyértelmű betegség, mert nagyon fáj a vizelés olyankor, de a krónikus változat nagyon sunyi tud lenni.
A prosztatitiszt többnyire baktérium okozza, de lehet gomba is. Ide tartozik még egy bizonytalan, prostatodynia (azaz prosztatafájdalom) nevű kategória is, amelynek lényege, hogy nem találunk kórokozót, emiatt célzott kezelést sem tudunk adni, csak fájdalomcsillapítókat.
A diagnózis akut esetben RDV-vel állapítható meg: a páciens felordít a fájdalomtól vizsgálat közben. Ha ismeretlen a kórokozó, prosztatamasszázst követő vizeletből kitenyészthetjük. A krónikus prosztatitisz RDV-lelete nem mindig egyértelmű, általában a tenyésztés, esetleg az ultrahang szokott nyomra vezetni. Elhanyagolt esetben tályog alakulhat ki, ennek kezelése nagyon bonyolult. Ezért, bár senki nem örül az urológiai vizsgálatnak, bizonytalan altesti tünetek esetén menjünk orvoshoz. A prosztatitisz hátterében nemi úton elkapott kórokozók is állhatnak, tehát sok eset megelőzhető lenne.
Prosztata-megnagyobbodás
A prosztata leghíresebb betegsége, BHP-ként is ismert (benignus prosztata-hiperplázia). És nem véletlenül, mert 50 év felett 50, 80 év felett 90 százalék (!) a gyakorisága. Tulajdonképpen egy jóindulatú sejtburjánzásról van szó, amely összenyomja a húgycsövet, ettől olyan nehéz a vizelés. Az első tünet az éjszakai gyakoribb vizelés lehet (alkalmanként keveset pisil az ember, szemben a szívelégtelenekkel, akik szintén éjszaka járnak, de sokat vizelnek). Emellett jellemző, hogy a vizelet nehezen indul, vékony sugárban jön, és gyakran elakad (egy-egy pár másodperces elakadás normális).
A diagnózis a tipikus tünetek alapján állítható fel. Ha nem egyértelmű a helyzet, jön az RDV, ilyenkor fájdalmatlan, de nagy, tömött prosztatát érez az orvos.
A betegség kezelése gyógyszerrel vagy műtéttel történik. Az orvoslás olyan ritka területe ez, ahol teljesen elfogadottak a gyógynövény-kivonatok, például (nomen est omen) tökmagolajból gyártanak gyógyszert. Ezek mellett az eredetileg vérnyomáscsökkentőnek fejlesztett úgynevezett alfa-adrenerg-receptor-blokkolók (pl. doxasosin) váltak be. Nagyon hatásos, de impotencia veszélyével járó készítmények az 5-alfa-reduktáz-gátlók.
Sebészi beavatkozásra a gyógyszer hatástalansága esetén van szükség. Általában húgycsövön keresztül (transzuretrális rezekció, TUR) egy katétert helyeznek fel, melynek végén egy elektromos hurok van, ezzel lefaragják a prosztata panaszt okozó kidomborodását. Szövődménymentes esetben egynapos megfigyelést igényel csak, és a fájdalom is megszűnik néhány nap alatt. Hátránya, hogy a prosztata növekedését nem állítja le, ezért néhány év múlva ismételni kell.
Prosztatarák
A prosztata sejtjeinek rosszindulatú burjánzása az egyik leggyakoribb emberi daganat; a férfiak 10-15 százalékának lesz valamikor életében. Viselkedése nagyon változatos, az 50 éves kor körül kialakuló esetek gyakran nagyon agresszívak, hamar adnak áttétet és rossz a prognózisuk. Ezzel szemben a 70 éves kor felett diagnosztizált daganatok többnyire kifejezetten lassan növekednek; a páciensnek jó esélye van arra, hogy ne a rákban haljon meg.
A prosztatarák kialakulása nem vezethető vissza egyetlen okra, de a rostdús táplálkozás, a kávé kerülése és a gyakori szexuális élet csökkenti a kockázatot.
Ha a prosztatarák már tünetet okoz (vizeletelakadás, fájdalom, nyirokcsomó-duzzanat), akkor biztos, hogy nagy baj van. Ezt megelőzendő, évente szűrés javasolt. RDV-vel az egy centiméter körüli daganat már észrevehető. Szűrővizsgálat a vérből kimutatható prosztata-specifikus antigén (PSA) mennyiségének meghatározása is. A PSA a prosztata által az ondóba ürített enzim, de minimális mennyiségben a vérbe is kerül. Vérszintje a prosztata valamennyi betegségében (gyulladás, BPH, rák) megemelkedik, más szervek azonban nem termelik. Máig vitatott, hogy a PSA-meghatározás alkalmas-e a prosztatarák szűrésére, ugyanis az egészen korai eseteket nem mindig mutatja ki. Leghamarabb PET (pozitron-emissziós tomográfia) segítségével fedezhető fel a daganat, ez azonban annyira drága vizsgálat, hogy szűrésnek biztosan nem éri meg alkalmazni.
Ha magasabb a PSA szintje, ultrahangos vizsgálat következik. Ha ezzel vagy RDV-vel felmerül, hogy tényleg daganatról van szó (és nem BPH, gyulladás okozza a PSA emelkedését), akkor jön minden onkológiai kezelés alapja, a daganat stádiumának meghatározása, azaz a staging. Ennek során a daganatból biopsziával mintát vesznek, ebből megtudható, mennyire agresszív az adott tumor. Nagyon fontos felmérni, hogy mennyire kiterjedt a daganat, ehhez ultrahangra, CT-re lehet szükség. A környékbeli nyirokcsomókban mikroszkopikus áttéteket keresünk, gyakran műtéti úton vesznek ki néhányat szövettani vizsgálatra. Távoli áttétek leggyakrabban a csontokban jelentkeznek (csípőlapát, gerinc), röntgennel láthatóak. Ilyeneket szerencsére ritkán találunk, a prosztatadaganatok többsége nem lépi át a prosztata tokját.
A prosztatarák kezelése nagyon összetett. Legfontosabb tudnivaló, hogy mivel csigalassúsággal növekvő tumorról van szó, csak akkor nyúlunk hozzá, ha panaszt okoz, vagy ha a daganat a prosztata tokjához közelít.
Számos műtéti technika ismeretes. Korábban nyílt hasi metszésből radikális prosztata-eltávolítást végeztek, ám ez inkontinenciával és impotenciával jár. A műtéti technika fejlődésével ma már nagyobb eséllyel meg tudják kímélni a prosztata környékén futó vegetatív idegeket, emiatt a szövődmények is ritkábbak és kevésbé súlyosak. A prosztata burjánzását serkenti a férfi nemi hormon, a tesztoszteron, ezért esetenként anti-androgén hatású gyógyszerek adására kényszerülünk. A következmények a kasztrációhoz hasonlóak (sőt egyes esetekben a herék eltávolítása is része a kezelés menetének): libidócsökkenés, impotencia, ráadásul a hormonális rendszer felborulása miatt ödémaképződés, súlynövekedés is jelentkezhet. Az androgén-blokádhoz képest kíméletes, de csak korai stádiumban alkalmazható eljárás a sugárkezelés, ennek mellékhatásai legalább mulandóak.
Kemoterápiára csak előrehaladott, a környéki szervekre ráterjedő vagy távoli áttétet adó daganat esetén kényszerülünk.
Láthatjuk, hogy a prosztatarák viszonylag jól kordában tartható, de gyakran csak a páciens férfiassága árán (a „nyolcvan év felett úgyis mindegy”- típusú előítéleteket lehetőleg verjük ki a fejünkből).
Évtizedek óta ismert, de egészen a legutóbbi évekig elhanyagolt módszer, hogy kemény ultrahang-sugárzást fókuszálnak a daganat területére (high frequency ultrasound – HIFU). A hatás nagyon jó, mellékhatás viszont alig van. Az eljárás többször ismételhető, egy idő után a tumor eltűnik, vagy annyira megkisebbedik, hogy műtéttel el lehet távolítani. A HIFU a prosztatarák kezelésének nagy reménysége.
A prosztata betegségei, különösen a rák, tipikus anti-aging problémát jelentenek. Minél tovább élünk, annál több van belőlük. A szűrővizsgálatok menete, a megelőzés alapelvei nincsenek megfelelően kidolgozva, a hatásos kezelés pedig olykor csak komoly kompromisszumok, életminőség-romlás árán valósítható meg. Van viszont néhány újabb, kevésbé kiismert diagnosztikus és terápiás lehetőség, melyeknek megfelelő megválasztása adott esetben jelentősen javíthatja sorsunkat.
Dr. Eörsi Dániel
2007. november 25., vasárnap
|
| | |
|  |  |  |  |
|
